A 2022-es sport és fizikai aktivitás Eurobarométer felmérése szerint az európaiak 45%-a, a magyarok 59%-a soha nem edz vagy sportol!
Riasztóan magas ez az arány, ugyanakkor hatalmas lehetőség is a szektor számára!
Az Európai Bizottság a közelmúltban, 2022 szeptemberében tette közzé az 5. Eurobarométert a sportról és a fizikai aktivitásról. Az eredmények egy 20 kérdésből álló felmérésen alapulnak, amely 26 580 európai polgár részvételével készült, mind a 27 tagállamból.
Az alábbi cikkben összegzem a felmérés legfőbb megállapításait, kitérve a korábbi 2017-es kutatással való összehasonlításra, és a magyarországi állapotokra.
TESTMOZGÁS VAGY SPORTOLÁS GYAKORISÁGA
A COVID-19 világjárvány korlátozott hatással volt az európaiak fizikai tevékenységben való részvételére. Valójában az pozitívum, hogy az európaiak fele ugyanolyan szinten vagy még gyakrabban volt fizikailag aktív, mint korábban, vagy azt állítja, hogy a jövőben fizikailag még aktívabb kíván lenni. Negatívum, hogy ugyan hasonló számarányban maradtak fizikailag aktívak az emberek, mint a pandémia előtt, de ritkábban edzettek, sokan pedig abbahagyták a fizikai aktivitást a COVID-19 idején. Annak ellenére azonban, hogy az EU tagállamaiban egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a testmozgás népszerűsítésének, a fizikai inaktivitás aránya az EU-ban továbbra is riasztóan magas. Bár 2017 és 2022 között enyhén csökkent azon európaiak aránya, akik soha nem sportolnak, vagy edzenek, 2009 óta azonban nőtt: a 2009-es 39%-ról 2013-ban 42%-ra, 2017-ben 46%-ra, 2022-ben pedig 45%-ra emelkedett. Itthon valóban nőtt a szabadidős sporttevékenységet végzők száma a pandémia alatt, a terembezárások és korlátozások miatt (volt olyan időszak, amikor csak élsportolói igazolással lehetett konditerembe járni) azonban outdoor edzésekre, futásra, természetjárásra, kondiparkos és online, homefitnesz edzésekre tértek át sokan.
Mindazonáltal az európaiak manapság nagyobb valószínűséggel végeznek más fajta fizikai tevékenységet is, mint 2017-ben, és azoknak a válaszadóknak az aránya, akik az „előző héten sportolt-e” kérdésre úgy válaszoltak, hogy nem végeztek erőteljes vagy mérsékelt fizikai aktivitást, nyolc, illetve hét százalékponttal lett kevesebb 2017 óta. Ráadásul az európaiak bevallásuk szerint kevesebb időt töltenek ülve, mint 2017-ben.
Az ilyen eredmények arra utalhatnak, hogy a sport és a testmozgás fontosságáról szóló üzenet az egyén egészsége és jóléte szempontjából lassan kezd eljutni az EU lakosságának egyes szegmenseihez, és hatással lehet a viselkedésre. Ebben az edukációs folyamatban nagy szerepe van a fitnesz szektor minden egyes résztvevőjének.
A 2017-es jelentésben kiemelt társadalmi-demográfiai eltérések azonban továbbra is fennállnak. Valójában a nők sokkal kevésbé aktívak, mint férfi társaik, bár ezt az állítást a hazai konditermek tagsága és a fitnesz tanfolyamok résztvevőinek aránya nem igazolja vissza.
A sportban és egyéb fizikai tevékenységekben való részvétel szintje az életkorral csökken. Ezen túlmenően az alacsonyabb iskolai végzettségű válaszadók és az anyagi nehézségekkel küzdők fogékonyak legkevésbé a sportra vagy más fizikai tevékenységre. A szenior korosztály részére kínált fitnesz termi programok, valamint az edzőképzés specializációja (Active Ageing – Senior Tréner képzés) sokat tehet a hazai 50+-os lakosság inaktivitásának csökkentése ellen.
A SPORTTEVÉKENYSÉGEK VÉGZÉSÉNEK HELYSZÍNEI
A korábbi felmérésekben regisztrált nemzeti különbségek továbbra is igazak. A válaszadók általában az Európai Unió északi részein (különösen az északi országokban) fizikailag aktívabbak, míg a legkevésbé sportosak az EU déli és keleti részein találhatók. Ugyanezek a földrajzi minták érvényesek, amikor a válaszadókat a fizikai aktivitás helyszíneinek lehetőségeiről kérdezik. Az előző felmérésekhez hasonlóan a két legnépszerűbb sportolási vagy egyéb testmozgási lehetőségként a parkban, szabadban végzett, valamint az otthoni edzést jelölték meg a válaszadók. 2017 óta ezek az arányok hét, illetve öt százalékponttal nőttek, ami a COVID-19 világjárvány újabb következménye lehet. A sportolás vagy más fizikai tevékenység „ingyenes” környezetben, például parkokban, szabadtéren/természetben való részvételi lehetőségeinek kiemelése módot jelenthet az anyagi nehézségekkel küzdő válaszadók mozgósítására, akik nehezen engedhetik meg maguknak, hogy formális sportlétesítmények tagjai legyenek. Valójában csak a válaszadók egy kisebb része tagja egészség- vagy fitneszközpontnak, sportklubnak vagy szociokulturális klubnak, ahol sport- vagy rekreációs fizikai tevékenységet folytatnak (hasonló eredmények, mint 2017-ben). Utat kell találni ahhoz, hogy az EU lakosságának ezen szegmenséből minél többen tudjanak fitnesztermekben sportolni. A Deloitte-EuropeActive 2022-es piackutatásból tudjuk, hogy Magyarországon közel 1000 fitnesz létesítmény várja az indoor keretek között edzeni vágyókat, melyek a lakosság mintegy 6%-át szolgálják ki. Nyilvánvalóan ez a számarány messze elmarad a fejlett fitnesz szektorral rendelkező országokétól, tehát bőven van fejlődési lehetőség. Az Eurobarométer jelentésből kiderül, hogy hazánkban az outdoor lehetőségeket kevésbé használják ki az emberek, mint az EU-s átlag, azonban otthon végzett fitnesz tevékenység szempontjából jelentős a különbség a magyarok javára.
Ami a fitnesz klubtagságot illeti, az európaiak 12%-a válaszolta, hogy tagja valamelyik fitneszközpontnak. Ez 1%-os növekedést jelent az előző, 2017-es, sportról és testmozgásról szóló Eurobarométerhez képest. A fizikailag aktív európaiak 13%-a (a magyaroknak pedig a 8%-a) nyilatkozott úgy, hogy fizikai aktivitását fitneszközpontban végzi, ami 2%-os csökkenést jelent az előző Eurobarométerhez képest. Továbbá az európaiak több mint kétharmada (69%, változatlan) azt mondja, hogy nem tagja egyetlen klubnak sem. Ez az arány hazánkban döbbenetesen magas, 82%. Országos szinten a válaszadók több mint egynegyede fitneszközpont tag Svédországban (35%), Hollandiában (29%) és Dániában (26%). Ezzel szemben a legalacsonyabb arány Franciaországban és Romániában (6% mindkét országban) és Litvániában (2%) található. A magyarországi 9%-ot túlzónak tartom, hazai felmérésekből, anekdotális forrásokból és az említett Deloitte – EuropeActive kutatásból ettől mintegy 3%-kal alacsonyabb tagsági arány következik, ami 250 000 fős különbséget jelenthet.
MOTIVÁCIÓK ÉS AKADÁLYOK A SPORTOLÁSBAN
Úgy tűnik, hogy a COVID-19 világjárvány nem befolyásolta a sportban való részvétel motiváló tényezőit és akadályait, mivel az eredmények megegyeznek a 2017-es eredményekkel: az európaiak továbbra is főként egészségi állapotuk javítása, erőnléti/fittségi szintjük emelése és a pihenés érdekében sportolnak vagy edzenek. Míg a rendszeresebb sportolásban a fő okok továbbra is az időhiány, a motiváció vagy az érdeklődés alacsony szintje, valamint a fogyatékossággal élés, vagy betegség. Szubjektív meglátásom szerint a válaszadók egyfajta külső elvárásnak megfelelve választják az egészségjavító okot, ez a tudatosság azonban még nem jellemző a hazai lakosokra. Előkelőbb helyen állhatnak véleményem szerint a súlykontroll és a fizikai megjelenés javítása mint valós motiváló tényezők.
A KÖZÖSSÉG TÁMOGATÁSA
Jelenleg csak minden tizedik európai vesz részt olyan önkéntes munkában, amely támogatja a sporttevékenységeket (6%), vagy tervezi ezt a következő két hónapban (4%). Magyarországon szinte nincs is ilyen jellegű non-profit esemény, amin szükséges lenne változtatni, hogy minél többekhez jusson el a testmozgás fontosságának üzenete.
FENNTARTHATÓSÁG A SPORTBAN
Azok az európaiak, akik sportolnak, fitnesztermi vagy más fizikai tevékenységet folytatnak, nincsenek különösebben tudatában annak, hogy a sport vagy a fizikai tevékenység milyen hatással lehet a környezetre, és ebben a kérdésben megosztottak. Valamivel több mint a felük nem fordít figyelmet a sport környezetterhelésére, míg hasonló arányban vannak azok, akiket ez a téma érdekel. Emellett a válaszadók közel fele úgy gondolja, hogy az állami sportszervezetek jelenleg nem tesznek semmilyen intézkedést a fenntarthatóság előmozdítása érdekében. Úgy tűnik a hazai lakosok megítélése ezekben a kérdésekben előnyösebb, mint az EU-s átlag, ami igen örvendetes és tovább javítandó tény
NEMEK KÖZÖTTI EGYENLŐSÉG TÁMOGATÁSA
Ami a nemek közötti egyenlőség kérdését illeti, a fitnesz klubok tagjainak több mint fele azt mondja, hogy klubja aktívan intézkedéseket vezet be a nemek közötti egyenlőség támogatására; és még többen nyilatkoznak úgy, hogy tudják, kihez fordulhatnak a cégen belül, ha hátrányos nemi megkülönböztetéssel találkoznának a klubjukban.
Végül az európaiak körülbelül háromnegyede nem csupán abban ért egyet, hogy a sportban a női példaképek több nőt és lányt ösztönöznek arra, hogy kövessék példájukat, hanem azzal is, hogy a sportban a nemi alapú erőszak több figyelmet érdemel. Eközben tíz válaszadóból csaknem hat ugyanolyan érdekesnek találja a női sportot, mint a férfi sportot a médiában. A férfiak és nők közötti szociodemográfiai különbségek ezekben a kérdésekben nem jelentősek. Hazánkban ezek a kérdések erőteljesebben jelen vannak, mint az EU27 országaiban, köszönhető ez talán a közelmúltban felszínre kerülő és médiában nagy nyilvánosságot kapott eseteknek.
Összegzés
Az önbevalláson alapuló statisztikákat óvatosan kell kezelnünk, hiszen kérdéses, hogy mennyire tudják reálisan megítélni az emberek a saját fizikai aktivitásuk intenzitását, dózisát. A felmérésben kimutatott adat, vagyis, hogy az európaiak 45%-a, a magyarok 59%-a soha nem edz vagy sportol, valamint tízből hat európai (hazánkban ez az arány 74%, vagyis 10-ből 7-8) sohasem, vagy csak ritkán edz, sportol, véleményem szerint sokkal magasabb, ez utóbbi akár a 85-90%-ot is eléri. Szorosan ehhez az elemzéshez tartozik az az Eurostat összegzés is melyből látható, hogy a hazánkban kétszer annyian halnak meg fizikai aktivitással, helyes táplálkozással, szűrő programokkal megelőzhető betegségekben, mint az EU-s átlag. (Az életmódon kívüli összetevők ebben a cikkben olvashatók.)
Riasztóan magas ez az arány, ugyanakkor ez a helyzet hatalmas lehetőséget is jelent az egészségfejlesztésben érdekelt fitnesz- és sportszakemberek, valamint a fitnesz klubok számára! Az outdoor, rekreációs jellegű fizikai aktivitás és az indoor fitnesz termi edzések kínálatát országos stratégiai szinten kell összehangolni, ahol a magyar lakosság 90%-a a valós célcsoport, a jelenlegi 6%-os fitnesz klub tagsági penetrációs ráta helyett. Ehhez továbbra is a fitnesz és egészégfejlesztési szektor összefogása, közös kampányok, egységes, állami támogatottságú egészségfejlesztő-sport (a szabadidősport helyett írom szándékosan) megközelítés, minőségi fitnesz szakemberek és létesítmények szükségesek, hogy csökkentsük az igazi pandémiát, az elhízásból fakadó metabolikus betegségek járványát, mely hamarosan kibírhatatlan egészségügyi költséget és terhet fog róni a nemzetgazdaságra, és az egyénre!