A kinézet, testalkat, erőnlét, mint hitelesítő faktor.
Fitnesziskola vezetőként, korábban pedig a személyi edző tanfolyam oktatójaként hosszú évek óta figyelem a hiteles edzőség paramétereit taglaló szócsatát, mely a közösségi médiában burjánzik leginkább. Gyakoriak az egymást gyalázó, megszégyenítő „fitnesz soviniszta” álláspontok, melyek kizárólag a saját választott mozgásformát, trendet, sportágat istenítik, leszólva más irányzatokat. De hát működhet-e egy szubkultúrában másképp az értékítélet, mint a társadalom egészében? Azt hiszem hű reprezentánsa a fitnesz ipar is a magyar közállapotoknak. Most is egy ilyen eseményre reagálok ebben a posztban.
A hallgatókat és a kívülállókat is leginkább foglalkoztató kérdés, hogy kiből vállhat igazán hiteles fitnesz edző? A fitnesz edzés motivációs háttere mégiscsak szól a külalak társadalmi normákhoz, elvárásokhoz való igazításáról, esztétikai szempontok érvényesítéséről, nem igaz? Ámbátor kevesen közelítik meg a témát arról az oldalról, hogy a fittség, a fitnesz edzés nem egy szűk Pumped Janó/Gabó-szerű gyülekezet privilégiuma, bár a kívülállók jelentős része sajnos ily módon, kissé lesajnálva tekint rá. Fittségi célokért azonban edzhet a szenior korosztály, a túlsúlyosok, a mozgásszervi, belgyógyászati problémákkal rendelkezők, s még bő a lista! Tudvalevő, hogy a metabolikus szindróma, vagy a „pre-diabétesz” állapot egyik legnagyszerűbb, legtermészetesebb prevenciós módozata a rendszeres, megfelelő dózisú testmozgás. Lenne.
Felmerül a kérdés, hogy az egészségügyi, fittségi állapot és korcsoport szerint kategorizált, a lakosság túlnyomó részét kitevő milliós tömeg számára vajon ki a hiteles edző? A rommá gyúrt, agyonszolizott, méretes bicepszű? Vagy a szálkás, vékonydongájú, „sixpack” hasú? Az iszonyúmessze megállás nélkül elfutni tudó? A feje fölé százkilókat szakítani képes? A szédülten pörgős koreografált? Az önmagába visszatérően hajlékony jógatestű? Már a kérdésfelvetés is rossz, hiszen a hiteles edzőség szempontjából ez vajmi keveset jelent, mindez leginkább a saját vágyaink fizikális manifesztálódása. Sokszor tapasztalható, hogy pont azok a trénerek a legkevésbé empatikusak edzettjeikkel, akik célkeresztjében önmaguk porondra emelése, saját teljesítményük elismertetése áll. Abban megegyezhetünk, hogy a hitelességi ranglistán az első helyen a szaktudás áll(na), bár szolgáltató szektor lévén a klientúra menedzsment (hogy miként bánunk a vendégeinkkel) egyre fontosabb kompetenciává válik, hasonlóan a szigorúan vett anatómiai, edzéstervezési ismeretekhez.
Véleményem szerint a fitnesz edző a saját célcsoportja, az edzettjei számára kell elsősorban, hogy hiteles, hús-vér, megfogható, követhető példa legyen. Nem pedig mindenki számára! Lehet egy edző ránézésre akár kicsit túlsúlyos, de nem ítélhetjük meg addig, míg nem tudjuk az egyéni történetét. Ismerek ilyet: hihetetlen akaraterőt, motivációt, tanulást igénylő folyamatban van, már 30 kilót fogyott, küzd, igaz, még van mit leadnia. De hiteles, mert utat tud mutatni (nagyszámú) követőinek. Nagy kérdés, az edző magára akar büszke lenni, vagy a klienseivel elért eredményeire?
19 éve, mikor az első hazai személyi edző tanfolyamot készítettem elő, Kaliforniában jártam végig a személyi edzőket, hospitáltam mellettük. Leginkább egy Brian Stone nevű tréner története érintett meg, aki ugyan emailben említette, hogy voltak korábban műtétjei és mozgáskorlátozott, de ez első találkozásunk sokként hatott rám. Arthrogryposis nevű ritka betegségben szenvedett, mely jellemzője a fokozatos mozgásbeszűküléshez, izmosorvadáshoz vezető, több izületet érintő merevség.
A hallgatókat és a kívülállókat is leginkább foglalkoztató kérdés, hogy kiből vállhat igazán hiteles fitnesz edző? A fitnesz edzés motivációs háttere mégiscsak szól a külalak társadalmi normákhoz, elvárásokhoz való igazításáról, esztétikai szempontok érvényesítéséről, nem igaz? Ámbátor kevesen közelítik meg a témát arról az oldalról, hogy a fittség, a fitnesz edzés nem egy szűk Pumped Janó/Gabó-szerű gyülekezet privilégiuma, bár a kívülállók jelentős része sajnos ily módon, kissé lesajnálva tekint rá. Fittségi célokért azonban edzhet a szenior korosztály, a túlsúlyosok, a mozgásszervi, belgyógyászati problémákkal rendelkezők, s még bő a lista! Tudvalevő, hogy a metabolikus szindróma, vagy a „pre-diabétesz” állapot egyik legnagyszerűbb, legtermészetesebb prevenciós módozata a rendszeres, megfelelő dózisú testmozgás. Lenne.
Felmerül a kérdés, hogy az egészségügyi, fittségi állapot és korcsoport szerint kategorizált, a lakosság túlnyomó részét kitevő milliós tömeg számára vajon ki a hiteles edző? A rommá gyúrt, agyonszolizott, méretes bicepszű? Vagy a szálkás, vékonydongájú, „sixpack” hasú? Az iszonyúmessze megállás nélkül elfutni tudó? A feje fölé százkilókat szakítani képes? A szédülten pörgős koreografált? Az önmagába visszatérően hajlékony jógatestű? Már a kérdésfelvetés is rossz, hiszen a hiteles edzőség szempontjából ez vajmi keveset jelent, mindez leginkább a saját vágyaink fizikális manifesztálódása. Sokszor tapasztalható, hogy pont azok a trénerek a legkevésbé empatikusak edzettjeikkel, akik célkeresztjében önmaguk porondra emelése, saját teljesítményük elismertetése áll. Abban megegyezhetünk, hogy a hitelességi ranglistán az első helyen a szaktudás áll(na), bár szolgáltató szektor lévén a klientúra menedzsment (hogy miként bánunk a vendégeinkkel) egyre fontosabb kompetenciává válik, hasonlóan a szigorúan vett anatómiai, edzéstervezési ismeretekhez.
Véleményem szerint a fitnesz edző a saját célcsoportja, az edzettjei számára kell elsősorban, hogy hiteles, hús-vér, megfogható, követhető példa legyen. Nem pedig mindenki számára! Lehet egy edző ránézésre akár kicsit túlsúlyos, de nem ítélhetjük meg addig, míg nem tudjuk az egyéni történetét. Ismerek ilyet: hihetetlen akaraterőt, motivációt, tanulást igénylő folyamatban van, már 30 kilót fogyott, küzd, igaz, még van mit leadnia. De hiteles, mert utat tud mutatni (nagyszámú) követőinek. Nagy kérdés, az edző magára akar büszke lenni, vagy a klienseivel elért eredményeire?
19 éve, mikor az első hazai személyi edző tanfolyamot készítettem elő, Kaliforniában jártam végig a személyi edzőket, hospitáltam mellettük. Leginkább egy Brian Stone nevű tréner története érintett meg, aki ugyan emailben említette, hogy voltak korábban műtétjei és mozgáskorlátozott, de ez első találkozásunk sokként hatott rám. Arthrogryposis nevű ritka betegségben szenvedett, mely jellemzője a fokozatos mozgásbeszűküléshez, izmosorvadáshoz vezető, több izületet érintő merevség.
Brian találkozásunkkor is szinte teljes bénultságban volt, de legalább már önállóan járni, mozogni tudott! Azonban gyerekkorát tolószékben töltötte, és elmondása szerint edzéssel érte el ezt az eredményt. Brian testi fogyatékkal élő gyerekek tucatjait edzette, óriási motivációt, erőt adva nekik! Az imént rákerestem az interneten, csodálatos, hogy mai napig is praktizál, hasonló sorsú embereknek és egészségeseknek egyaránt segítve egy orvosi csapattal a háttérben. Nézd meg a weboldalát! Nos, akkor ki is a hiteles edző?
Bian edzése
Brian személyi edzést tart
Végezetül érdemes megjegyezni, hogy óriási különbség van a között, hogy az edzőknél valaki „disabled”, valamilyen okból hátrányos helyzetből indul, és azért választja ezt a szakmát, hogy motivátor, példakép legyen. Ezért 500%- os energiaráfordítással, akarattal képes felhoznia magát! És az is egy véglet, mikor valaki egy lusta figura, és csak egy jól fizető, menő szakmát akar magának, elvárásai megvannak, de nem teszi oda magát. A szakma alapvetéseit egyébként semennyire nem érzi magáénak, nem tudja, vagy nem is akarja saját magára alkalmazni, csak dumál róla. (Tehát demagóg)
Egyik kedvenc kollégám szerint az alapvető különbség a jó és a kiváló edző között, hogy az előző bebiflázza a jegyzeteket (levizsgázik akár ötösre) az utóbbi viszont azonosul a szakmája követelményeivel, és önmagára is alkalmazza azokat. Ő a „blueprint”, a követendő példa. És ehhez nem kell feltétlen fitnesz modellnek lenni! A fitt fizikumra való 100%-os törekvés véleményem szerint alapvető követelmény kell, hogy legyen minden fitnesz edzőnél, de végsősoron nem az izomkörméreteik, alacsony testzsírszázalékuk fogja determinálni kizárólag az alkalmasságukat, sikereiket, hitelességüket!
Lehet persze más véleményetek, mint a cikkben leírtak, egyet azonban nem tehetünk, és had hívjam ide egy ősi írásból a megszégyenítés tilalmát:
„Aki egy embert megszégyenít úgy, hogy arcába kergeti a vért, az annyi, mintha megölte volna!” A fölényes gúny, mely jöhet akár az edzőtársaktól, akár vizsgáztató tanároktól és a testi adottságokra, kinézetre utal, „...az önbecsülés megsemmisítését, az egyik legfontosabb lelki gyökér elvágását jelenti. Ebbe vagy bele kell pusztulni, vagy meg kell gonoszodni tőle. A megszégyenítés tehát nem javító hatású, hanem a kárhozat felé taszít.”
Nem utolsó sorban pedig aki mást kritizál, az általában önmagával totálisan elégedetlen, önmagában bizonytalan. Szintet lépne meg a hazai fitnesz ipar, több, szélesebb célréteget bevonva, ha a leendő és a már praktizáló edzők elfogadóbb, toleránsabb magatartást vennének magukra. Persze szorgalmasan edzve önmagukat is mindeközben.
Kép forrása
Egyik kedvenc kollégám szerint az alapvető különbség a jó és a kiváló edző között, hogy az előző bebiflázza a jegyzeteket (levizsgázik akár ötösre) az utóbbi viszont azonosul a szakmája követelményeivel, és önmagára is alkalmazza azokat. Ő a „blueprint”, a követendő példa. És ehhez nem kell feltétlen fitnesz modellnek lenni! A fitt fizikumra való 100%-os törekvés véleményem szerint alapvető követelmény kell, hogy legyen minden fitnesz edzőnél, de végsősoron nem az izomkörméreteik, alacsony testzsírszázalékuk fogja determinálni kizárólag az alkalmasságukat, sikereiket, hitelességüket!
Lehet persze más véleményetek, mint a cikkben leírtak, egyet azonban nem tehetünk, és had hívjam ide egy ősi írásból a megszégyenítés tilalmát:
„Aki egy embert megszégyenít úgy, hogy arcába kergeti a vért, az annyi, mintha megölte volna!” A fölényes gúny, mely jöhet akár az edzőtársaktól, akár vizsgáztató tanároktól és a testi adottságokra, kinézetre utal, „...az önbecsülés megsemmisítését, az egyik legfontosabb lelki gyökér elvágását jelenti. Ebbe vagy bele kell pusztulni, vagy meg kell gonoszodni tőle. A megszégyenítés tehát nem javító hatású, hanem a kárhozat felé taszít.”
Nem utolsó sorban pedig aki mást kritizál, az általában önmagával totálisan elégedetlen, önmagában bizonytalan. Szintet lépne meg a hazai fitnesz ipar, több, szélesebb célréteget bevonva, ha a leendő és a már praktizáló edzők elfogadóbb, toleránsabb magatartást vennének magukra. Persze szorgalmasan edzve önmagukat is mindeközben.
Kép forrása